Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

böjt 115 Iáira mentél: Néked, Néked Szívből hálát adunk, Holtig, Holtig Híveid maradunk! Dt. 180. Lengyel eredetű ének. Eredeti dallam. (68) Oh siralom ! Szívfájdalom ! A lelkem hogyne • sírna ? Isten egyszülött Fiát Most teszik le sírba. 2. Könny árja hull: Elhunyt az Úr, Keresztfán lön halála; De megnyílt a menny nekünk, Hogy ő sírba szállá. 3. Gondold meg ezt, Kit bú epeszt, Hogy ezt magad szerezted, Mert sok bűneid miatt Lőn halálos veszted. 4. Itt nyugszik ő, A szenvedő, Szelíd, ártatlan Bárány; Vére érettünk omolt A kereszt oltárán. 5. Oh Jézusom, Én orvosom, Mit szenvedtél miattam ! Az egész világ sirat Búsan, elhagyottan. 6. Oh te kegyes, Szerelmetes, Mily szép volt a te véged! Bűnbánóan nézem én Hulló, drága véred. 7. Boldog a szív, A tiszta, hív, Ha mélyébe van írva : Hogy a dicsőség Ura Mint szállott a sírba. 8. Oh Jézusom, Én Krisztusom, Sírván könyörgök néked: Add, téged szeresselek, Mind sírig csak téged! Dt. 205. Rist János. Eredeti dallam. (69) Magasztaljuk Krisztusunkat, Dicsőítsük a mi • jó Urunkat, Aki magát feláldozta S bűneinknek terhét leoldozta. 2. Szűz Máriától született, Mennyből szállt le az örök szeretet; Harminchárom évig volt itt S munkálkodott értünk egész holtig. 3. Anyja a kezét tördelte, Hogy Fiára szemét fölemelte, Látván, szíve fájdalmára, Felfeszítve szörnyű keresztfára. 4. Hallá szavát keservére, Látta, miként omlik drága vére, S Fiát át nem ölelhette, Vérhullását meg nem szüntethette. 8*