Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

114 böjt 6. Az égető kín elgyötört S így szóltál: „Szomjúhozom." Add, hogy én is minden gyönyört Megvessek, mely bűnbe von. Míg tart földi bujdosásom, Oltsd epesztő szomj úságom ; Nyújtsd az élet italát, Mely üdítő enyhet ád. 7. Bevégződött dicső pályád, Véget ért a szenvedés. Tőled nyerek én is pálmát, Nem fenyeget büntetés. Ha majd int a halál réve, Eltem végpartjához érve, Mondhatok szent éneket: „Minden elvégeztetett !" 8. A sír éjétől nem félek, Mert, Uram, benned hiszek, A síron túl újra élek S örökre nálad leszek. Szent nevedet dicsőítve, Atyám, a te kezeidbe Ajánlom én lelkemet, Végy magadhoz engemet. Dt. 183. (Jézus hét szava a keresztfán.) Garve Károly. Eredeti dallam. ,. • , Vagy: Jézus, hozzád emelkedünk. (61) Jézus, Istennek báránya, Kínjaidat ég s föld • szánja. A nap, A nap Setétté változik, A föld, A föld reng és ingadozik. 2. Hegyek, halmok süllyedeznek, A kősziklák repedeznek, Holtak, Holtak Sírból feltámadnak, A szent, A szent Városban jelt adnak. 3. íme, a templom kárpitja Kettéhasad és megnyitja Helyét, Helyét A szentek szentjének, Jelét, Jelét Jehova frigyének. 4. Mindezekből, oh, mit értsünk, Szíveinkbe, vájj mit véssünk ? Isten, Isten Végtelen kegyelmét; Hozzánk, Hozzánk Csuda nagy szerelmét. 5. Fiát, a szeretet Atyja Kereszt kínjaira adja, Értünk, Értünk Hogy eleget tegyen, Urunk, Urunk S üdvözítőnk legyen. 6. Köztünk van a szentek szentje, A híveknek ezt jelentse, Az ép, Az ép Kárpit hasadása, Földig, Földig Kettészakadása, 7. Jézus, ki értünk szenvedtél, Hogy éljünk, ha-