Evangelikus keresztyén énekeskönyv (Szarvas, 1937)

II. Az egyházi esztendő ünnepes fele és az egyház ünnepei

ÚJÉV 97 Dallama: Isten felséges adománya. (198) Egy esztendő ismét elszállott A gyors idő• nek szárnyain S én aggódó vándorként állok A jövendőnek partjain. Kétség s remény közt emelem Szememet hozzád, Istenem. 2. Mit hoz reám ez új esztendő ? Lelkem ma még nem sejtheti. Kezem a rejtélyes jövendő Fátylát föl nem lebbentheti. Sötét, mint a sir éjjele, Az ember vándor élete. 3. Uram, te eddig megtartottál, Nem nézted számos vétkemet, Jó atyaként gyámolítottál S megóvtad minden léptemet. Tudom, hogy érdemem felett Tovább is gondom viseled. 4. Ám fusson az idők folyása, Nem rémit az már engemet: Atyám, minden jó kútforrása, Beléd vetem reményemet. Nem érhet baj, veszedelem, Ha te velem vagy, Istenem. 5. Ez évben is kívánt sikerrel Áldd meg igyekezetemet, Örök jóságoddal áraszd el Egyházamat, háznépemet; És teljesítsd hő imámat, Mikor kérlek, áldd hazámat. 6. Örömben és jó szerencsében, Uram, józanságot te adj ; Ha búbánat lesz osztályrészem, Te akkor is velem maradj. Példát szent Fiadtól veszek, Ha itt tűrök és szenvedek. 7. Te adj erőt így élni bölcsen Tetszésed így betöltenem, Vezess, hogy vigyázva töltsem Minden napom, jó Istenem. Ha majd az év így véget ért, Téged áldlak kegyelmedért. Dt. 166. Haan Lajos, békéscsabai lelkész (1818 — 1891.) Dallama : A ragyogó nap ma ismét. (115) Ki öröktől fogva voltál, Te, a kezdet és a • vég : A mi szívünk, mint az oltár, Melyen hála lángja ég. Isten, oh mi Istenünk, Őrző lelked van velünk. Mélységekben hogyha járunk, Te vagy a mi sziklavárunk, 2. Bujdosván e ködös éjben, Új határhoz ért Evang. Ker. Énekeskönyv. γ