Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

I. Dicséretek és könyörgések

Dallama: Vigyázzatok, azt kiáltják 1 rj A mi Istenünk nevének Mennyen, földön -I- < zeng örömének; Nagy az Or, neve felséges. Te is ember, Isten képe, Kivált te, választott szent népe, Aldd őt, aki dicsőséges! Bár por vagy is, szeret, Felveszi ügyedet, Aldd őt szívből! Te fia vagy, ö el nem hagy, Hozzád az ő kegyelme nagy. 2. Hatalmas Isten, nagyságod Oly véghetetlen mint jóságod, Amely túlhat az egeken. Felbátorítasz szavaddal, Reményt nyújtasz, mely megvigasztal És mindennél drágább nekem. Az ég s a föld elvész, Te mindig voltál s léssz; Áldjátok őt! Szava megáll, Mint a kőszál, Bár minden enyészetre száll. 3. Ö hatalma legyen áldott, Aki számtalan sok világot Hintett széjjel köröskörül. Tündöklő fényt szórva rája, Földünk is ő remek csodája, Hol szívünk búsul és örül. Az Űr szólt s mindenek Szavára lettenek. Áldjuk Istent, Az alkotót, Mindenhatót, Egyedül örökkévalót! 4. Uram, ki adsz minden jókat, Ideig s örökkévalókat, Te bölcsen méred sorsunkat. Alkotója mindeneknek, Ezernyi ezer seregeknek, Te áldasz meg mindnyájunkat. Te senkit el nem hagysz, Kinekkinek jót adsz. Hála neked! Van Istenünk: Van mindenünk, Mily méltó hát örvendenünk! Kis János (1770—1846) Dallama: Most nyugosznak az erdők 1 Λ Lelkem, testem, mindenem, Sajátod, 6 Istenem, Te adtad éltemet; Minden szempillantásban Számtalan sok áldásban Részeltetsz, Atyám, engemet. 30