Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Az egyház és a kegyelmi eszközök

adót: A viharban sülyedő hajót Elveszni ne engedjétek. Fel a segítségre, Vezessétek révbe! Ha szeretet Kormányozza És hordozza: A jó Isten meg is óvja. 3. Ébredjetek minden helyen, Halálból újra feléledjen Az ősöknek szent buzgalma. Munkában ne lankadjatok, Erőt az Istentől várjatok, Végetlen az δ hatalma. Míg hát a nap fenn van, Ha süt is forróan, Munkálkodjunk. Napfény érlel Melegével, Aratás így lesz bőséggel. 4. Ébredjetek, itt az idő, Keljetek fel, amíg nem késő, Senki hátra ne maradjon. Ha fájdalma van egy tagnak, Fájjon az kicsinynek, mint nagynak, Hogy egy is el ne pusztuljon. Bátran harcoljatok, Hitben megálljatok, Az égből jön Segítségünk, Nincs kétségünk, Az Or erős reménységünk. Hagenbach Károly (1801 — 1874) Dallama: Jézua én bizodalmam gyrj/y Egy akol és egy pásztor! Jövel üdvnek fé«ώ i L nyes napja! Csüggedt szíved mért gyászol? Nyáját az Űr el nem hagyja. Kelj fel, hirdesd hatalmát: Jézus megtartja szavát! 2. A sötét éjnek vége, Zöldéi már a szép kikelet, Az Ürnak dicsősége Ragyog a pogányok felett; Fáradt vándor mond imát: Jézus megtartja szavát! 3. őrizd, gyűjtsd nyájad, jövel, Hű pásztor, néped vezére; Ó, mert távol és közel Hány juh tévelyg önvesztére! Kisded nyáj, ne sírj tovább: Jézus megtartja szavát! 4. Feltűnt a hajnal pírja, Sűrű ködöt űzve széjjel; S ím a puszták vad fia Az üdv kútfejénél térdel, 146