Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

6. Az örökkévalóságban, Add, hogy dicső részt vegyünk, S ama mennyei hazában Jobb tisztelőid legyünk. Itt hozzád való hűséggel S amott áldj meg üdvösséggel. Dallama: Tündöklő hajnali csillag -• r*(\ Eltűnt az éj, vigadjatok, Az Űrnak hálát 1.Í Δ adjatok Közelben és távolban. Kitől világosság ered, A megváltó megszületett, Ott fekszik a jászolban, Szivek, Hívek, lm látjátok, kitől rátok száll a béke, Hívő lelkek üdvössége. Z. Az angyalok seregivel Ma milljó lélek ünnepel S ajkán zsolozsma zendül: Dicsőség égben Istennek, A földön béke, s embernek Jóindulat Istentől. Végre Vége A kétségek, tévedések éjjelének, Bús árnyaik eltűnének. 3. Ö, mily szelíden mosolyog A tzent gyermek, kit pásztorok Imádva üdvözölnek; Fejét övedzi égi fény, Az Űr irgalma leng szemén Megváltásul a földnek. Szánj meg, Áldj meg, Ég küldötte, egyszülötte az Istennek, Kit menny és föld ünnepelnek. 4. Mely a bölcseknek feltűnék, Kelet felől a csillag ég, Vezetve a jövőket, Megáll a szent hajlék felett, Hol üdvözítő szeretet Áldón fogadja őket. Csillog, Villog Fénye annak az aranynak, mit áldoznak, S tömjén, mirha illatoznak. 5. Kövessük hívek, rajta hát, A pásztorok s bölcsek nyomát Mi is közel s távolban. Ajánljuk neki életünk, Ki küldve Istentől nekünk, Ott nyugszik a jászolban, Jertek, Hívek, Amit hozunk, mit áldozunk, üdv jut érte, Ahogy Isten megígérte. Torkos László (1839—1939) 95