Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

Dallama: Légy csendes szívvel, légy békével 1 ρ a Egy év sírján zengi énekünk, Nagy Isten, I dicsőségedet. Amíg a múltról emlékezünk, Élő hitünk hozzád vezet. Ha fáj az élet s jön vész, halál, Földi vándor csak nálad talál Erőt, oltalmat. 2. Az idő, mint a gyors áradat Sajkánk magával ragadja, ösvényünk itt egykor megszakad, És vár a sír néma hantja. Megértjük az év hattyúdalát; Uram, halld meg szívünk sóhaját: Ó, maradj velünk. 3. Benned bíztunk kezdettől fogva, Te vagy éltünk menedéke. Ha reménységünk fényes napja Elmerült bú tengerébe, Fájó sebünket te enyhítéd, Törléd szemünk hulló könnyűjét S adtál új erőt. 4. A harcon ha nyertünk diadalt S elért célnál örvendeztünk; Munkánk nyomán ha áldás fakadt, S béke hajléka volt keblünk: Ami boldogítja a szívet, Mindazt, Atyánk, áldó szent kezed Adta minékünk. 5. Áldott légy, ó, örök szeretet, Híveidnek kősziklája. Dicsőítse holtig szent neved Szívünk minden dobbanása. Add, gyúljon lángra bennünk a hit, Amely néked szolgálni tanít Igaz lélekkel. 6. Bevalljuk, hogy a múlt emléke Méltán kelt vá- . dat ellenünk, Sokszor lankadt lelkünk hűsége S törvényed ellen vétettünk, Légy irgalmas, esdve imádunk, Míg meg nem áldasz, nem bocsátunk: Halld meg fohászunk! 7. Egy év eltűnt, másik vár reánk, Üjra int a ván* dorpálya. ö, tovább is, áldott jó Atyánk, Védjen, hű kegyelmed szárnya. Te kísérj Jézus, szent reményünk, S lelkünknek, ha a sírhoz érünk, Nyisd meg a mennyet. Gyurátz Ferenc (1841 —1921) 86