Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

Bevezetés

beli megújulását. Meg kellett látnunk, hogy a keresztyén hit sokkal több, mint a felvilágosodás puszta gondviselés-hite és erkölcstana. Isten naggyá tette újból egyházunk mai nemzedéke számára Jézus Krisztus világmegváltó munkáját és a Szentlélek mindeneket megújító erejét. A hitbeli megújulás többek között abban is tükröződött, hogy gyülekezeteink éneklő kedve megerősödött, megszerettük a reformáció ének-kincsét. De abban is megmutatkozott, hogy az éneklés tisztaságáért, szépségéért és gazdagságáért való felelősségünk fokozódott. Ez a felelősség elsősorban azokban ébredt fel, akik szakszerűen is foglalkoztak az egyházi ének-költés kérdéseivel és akik kutató munkájuk közben jelentős eredményekre és felismerésekre jutottak. Egyházunk hitbeli megújulása, az erősödő éneklő· kedv és a kutatók felismerései — ez a három tényező tette szükségessé, hogy az új kiadás a jelenlegi formában bocsáttassék ki, vagyis úgy, hogy a régi Keresztyén Énekeskönyv énekeiből kiválasztott énekekhez templom-éneklésünkben eddig nem használt, de jórészt általánosan ismert énekekkel gazdagító „Oj rész" csatoltassék. Ε mostani új kiadás még nem nevezhető új énekeskönyvnek, de józan és bátor lépésnek tekintjük ebben az irányban. A kiválogatás. A régi énekek kiválogatásánál az a szempont érvényesült, hogy minél teljesebben őriztessék meg gyülekezeteink élő énekkincse. Elkerülhetetlen volt azonban az, hogy az énekeket teológiai módon, vagyis Isten igéjének mértékével megmérjük. Válogatás közben azonban kerülni szándékoztunk a szűkkeblűséget. Igyekeztünk például arra, hogy valamennyi magyar énekszerzőtől közöljünk legalább egy éneket, hogy az egyházi esztendő különböző időszakaira és különböző gyülekezeti alkalmakra megfelelő számban álljanak rendelkezésre megfelelő énekek. Ezért nem rögzítettük 7