Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Egyház, ige, szentségek

5. Rajtad semmit nem fog a pogány ellenség, Noha nehéz neked a rettenetesség; Bátor koncra hányjon a hitlen ellenség: Feltámaszt a Krisztus, néked nagy reménység, 6. Oltalmazza Krisztus az ő szent egyházát, Miként a jó pásztor az ő juhocskáját; Valaki hallgatja a Krisztus mondását, Viseli mindenkor szorgalmatos gondját. 7. Siess most mihozzánk, Krisztus, segélj minket, A te szent igéddel neveljed hitünket És te Szentlelkeddel bírjad életünket, Hogy minden dolgunkban dicsérhessünk téged. 8. Igaz fogadásod és minden beszéded, Nyilván vagyon immár minden dicsőséged; Ne hadd elpusztulni e kicsiny sereget, Melyért a keresztfán vallál nagy gyötrelmet! 9. Ne nézzed Űr Isten, e világ vakságát, Te nagy jóvoltodról háládatlanságát, A te igéd ellen ily nagy káromlását: Nézzed a Krisztusnak ártatlan halálát. 10. Vedd el már mirólunk a sok ellenséget, Vedd ki mi közülünk a sok gyűlölséget; Essen nagy szégyenbe minden ellenséged, Akik megtagadják a te dicsőséged. 11. Senkiben nem bízik az anyaszentegyház, Hanem csak tebenned, ki minket oltalmazsz. És igazságoddal mindenkoron táplálsz, Te szent sebeiddel minket megvigasztalsz. 12. Hálát adunk néked, mennybéli nagy Isten, Ki vagy egy szentségben és három személyben. Csak ne hagyj rettegnünk a keserűségbe', Halálunk óráján ne essünk kétségbe! Szknárosi Horvát András 1549 előtt 348