Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

IV. Egyház, ige, szentségek

2. Mind csalárdság, mit hirdetnek, Önmaguk találmánya. Nincs egység: nem építenek Az Isten szent szavára. Egy ezt akarja, más amazt, És szakadást támasztanak, Bármilyen szép a látszat. 3. Mind irsta ki az Oristen Ε hamis prófétákat, Kik kérkednek nagy gőgösen: „Hol, aki szembeszállhat? (m, hatalom és jog mienk, És amit megszabunk, az szent. Ki lenne úr felettünk?" 4. S szól az Or: „Rontják a szegényt. Hát fel is kelek menten. Jajszava már az égig ért. Meghallgattam. Kimentem. És üdvösséges szent igém Ε földön harcba küldöm én, Hadd legyen erősségei" 5. Hét tűzön megy át az ezüst, Ügy ragyog tisztasága. Nem kell az igét féltenünk. Ha próbák tüzét állja. Megbizonyítja hatalmát A kereszthordozáson át, S még messzebb ragyog fénye, 6. Övd e gonosz nemzetségtől. Tartsd meg tisztán Igédet, És rontó elegyedéstől Te oltalmazd meg néped! Mert az a gonosz győzelme, Ha magát közénk színlelve, Ránk vetheti a jármot. A 12. Zsoltár nyomán Luther Márton (1483—15461 344