Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Egyházi esztendő

2. Azt értem, azt a bimbót, mit Esajás ígért. Mária karján ringott. Hogy mennyből földet ért. Ámulj Isten kezén: Szűz szülte őt minékünk, Éj kellős közepén. 3. Amily kicsiny e rózsa, Oly édes illata. Amerre fényét szórja, Tűnik az éjszaka. Isten és ember ő, Megment bűntől, baláltól, Igaz Üdvözítői 1—2 vers reformáció előtti / Köln 1599 3. vers: Berlin 1853. Dallama: Kit sok boldog pásztor dicsért (725) T9Q Je

r'

e

k> hívek, Jézus elé, Betlehem kis jászla i ώΟ felé, Jertek, Jézus drága nevét Áldja vigan szívünk, szánk. 2. Szégyent vall a bűn mérge már, Bárhogy támad sátán, halál. Szívünk benne békét talál. Ó, mi gondunk volna még! 3. Isten nékünk adja Fiát. Hálás, hívő szívvel imádd! ö a szolgaságból kivált, És a mennybe fölemel. 4. Szánó szive vonta felénk. Látta lelkünk égő sebét, És elhagyta értünk egét: Testet öltött, földre szállt. 5. Jákób fénylő csillaga 0, sátánt, átkot, bűnt leverő. Gyászos éjből tűnik elő. Győz a poklok erején. Gerhardt Pál (1607—

167Θ) 322