Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

ÚJ RÉSZ - I. Dicséretek és könyörgések

2. Megismertette vélünk 0 útját és szent óhaját. Megszánta vétkességünk, Nem állja rajtunk bosszúját. Nem kéri bűnünk árát S nem rója fel vétkünk, De nyújtja nagy irgalmát És óvja életünk. Miképpen napnyugattól Van távol napkelet, Oly messze, irgalmából, Eldobja vétkünket. 3. Amilyen hosszútűrő Az ember édes fiához, Épp ilyen hosszútűrő Az Cr az őt félőihöz. Jól tudja formálásunk, Hogy por s hamu sorsunk. Ha szél megy át mirajtunk, Mi mindjárt hervadunk. Miként a fű virága Ember ily mulandó, Lejár az óra súlya: Bizony csak halandó. 4. De Isten nagy kegyelmét Nem vonja vissza népitől, Csak tartsa szent kötését. Megőrzi bajban vészektől. A mennybe állította Az irgalom székét, Hol angyalének áldja Nagy vígan szent nevét. Csak őt magasztaljátok Ti mennyei szentek, Az igét szólja szátok, S én szólóin véletek. 5. Magasztalás és áldás A Háromságos Istennek. Őnála nincsen romlás. Ο ingyen ád övéinek. Csak bízzunk benne bátran, Csak rá hagyatkozzunk, Mert véle biztonságban És bátt-an járhatunk. A testünk és a lelkünk Megkapja mi jót kér, És áment zenghet szívünk, A hit mindent elér. Gramann János (1487—1541) 103. zsoltár nyomán 290