Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

I. Dicséretek és könyörgések

Dallama: Jehova csak neked eneklek 1 r Mily jó az Cr, ég s föld halljátok! Az Úr J-O jó! zengedezzétek velem. Nagy csodáit magasztaljátok, Tőle jön idején segedelem. Ö minden áldások kegyes Atyja, A hív könyörgőt ö meghallgatja. · 2. Szenvedtem én is nagy Ínséget, Midőn a balszerencse üldözött S halandó ember segítséget Nem nyújthatott nehéz bajom között. Inkább csúfoltak sok irigyeim, Midőn lesújtottak gyötrelmeim. 3. De Istenem el nem felejtett, Megszánt s elhárította a veszélyt; Nyomorúságomból kimentett S víg nap váltotta fel a borús éjt Velem az Ür, az ellenség nem árt, Nem tehet immár nekem senki kárt. 4. 0 Mindenható, mily jó lenni Oltalmad befedő árnyékában! Habár próbára szoktál tenni Néha e földi éltünk folytában, De végképpen bennünket el nem hagysz, Sőt kelletekor szabadulást adsz. 5. Magasztallak erős kőszálom, Pajzsom s bátorságos menedékem, Vezérlésed, ha jól vizsgálom, Csak bölcs, csak üdvös lehet énnékem. Ö jól tudom, hogy meg nem szégyenül, Ki benned bízik rendületlenül. 6. Óh szeretet szent köteléke, Vonj és fűzz Teremtőmhöz engemet! Óh bánom, szégyenlem, hogy véle Nem tartottam meg híven frigyemet; Óén vétettem Megtartóm ellen, Jóért neki gonosszal fizettem! 1. Ezután buzgóbban hálálom Az Ümak sok jótéteményeit; Nem lép a bűn útjára lábom, Kegyes szándékimban hitem segít. Az Ürnak új hűséget fogadó'- Szívemmel éltemmel hálát adok. Uiz János (1720 — 179(3) 29