Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

VII. A halál és az örökélet

4. Uram, kl meghaltál értem. Pirulva hajtom meg térdem, Cgy siratom sok nagy vétkem. 5. Vétkeztem, jót elmulattam, Magamat sátánnak adtam: Or Jézus, könyörülj rajtam! 6. Híveid közt engem állass, Hitetlenektől elválassz, S áldalak, hogy engem áldasz. 7. Add, hogy boldogságot nyerjek Es híveiddel örüljek, Mindörökké dicsérjelek. 8. Rettenetes lészen a nap, Mikor holtak (eltámadnak, Es Ítéletre állanak. 9. Azért kedvezz, Isten nékem, ó Jézus, légy reménységem, Tebenned van üdvösségem. 10. Könyörgök töredelmesen, Tekints énreám kegyesen, S engedj kimúlnom csendesen! 11. Lelkemet vegyed kezedbe, S ha előhívsz Ítéletbe, Vígy föl veled az egekbe! Régi latin ének Eredeti dallam pnn Bizony meglészen az idő, Hogy eljön Isten JO í Fia, A jókat β gonoszokat ő Nagy Ítéletre hívja. Akkor minden lélek remeg, A földet tűz emészti meg, Miként szent könyvünk írja. 2. ítélet trombitája szól Ε földön minden népnek; A halottak sírjaikból Mindnyájan előlépnek; Az Ür hatalmas keze int S nyomban átszellemülnek mind Akik még akkor élnek. 3. Majd olvassák az angyalok, Kinyitván a könyveket, Amit kicsinyek és nagyok Ε földön elkövettek. Ott mindenek újra hallják Es bűnbánattal megvallják, Amit már elfeledtek. 4. Ki az igét megutálja S csak kincsek után eped, Kinek nincs magasabb vágya, Mint öröm és élve279