Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

4. ó, egy Isten, Szentháromság, Egy Imádandó valóság, Ne hagyj tőled eltévednünk, Maradj mind holtunkig velünk! 5. Tied legyen a dicsőség Földön, mennyen, 6, szent Fölség, Tőled ered minden áldás, Téged illet az imádás. ÜJ Zengedező Mennyel Kar. 1758. (Zábrák Dénes) Dallama: Jer, dicsérjük Istent npn Áldott legyen az Or, Az én világom, éldtOL· tem: Teremtöm, ki adá Lelkem és testem nékem. Kisded koromtól ő Ápolt, oltalmazott; Áldása számtalan, Mellyel elhalmozott. 2. Áldott legyen az Űr, Én üdvösségem, éltem; Atyának szent Fia, Ki magát adta értem; Ki drága vérivel Megváltott engemet, S kínos halálra ment, Oly nagyon szeretett. 3. Áldott legyen az Ür, Vigasztalásom, éltem: Kit küldött szent Atyánk, Szent Fiának nevében, ö biztat, bátorít A bánat éjjelén; Ha lelkem esüggedez, Szava: balzsam, remény. 4. Áldott legyen az Űr, Áldjuk dicséretekkel! Szent, Szent, Szent! zengje szánk, Angyali seregekkel. Kit ég és föld imád, S dicsőít szüntelen: Örökké áldalak £n is, jó Istenem! Olearlus János (1611—1684) Dallama: Te világ szép ékessége nrn Dicsőséges Szentháromság, KI fogja fel mélységed? Elválhatlan egy valóság, Az ész nem ér fel téged. Angyalok is arcuk fedve Léphetnek csak közeledbe. Ó hát én gyarló szemem Hogy látna meg, Istenem! 133