Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

5. Add, a jóra törekedjünk, Helyesen, Kegyesen S igazságban éljünk. Adj erőt, hogy meg ne álljunk, Mely utat Megmutat Igéd, azon járjunk. 6. Gyámolunk a gyengeségben Magad légy, Hívvé tégy Nehéz kísértésben. És ha Isten innét végre Elszólít, Akkor vidd Lelkünk dicsőségre. Liebich Ehrentrled (1713—1780) Dallama: Jövel, Szentlélek Üristen Keresztyének, örvendezzünk, Ε szent naí pon zengedezzünk, Melyen Jézus, mint fogadta, Híveire Lelkét adta. Vala a föld éjszakában És bálványok rabságában; Ε nap hintett fényességet, Eloszlatván a sötétséget. Áldott legyen a nagy Isten! 2. Magasztald Jézust, szent nyája! Elvégeztetett munkája; Híveinek is erőt nyújt, Bennök szent buzgóságot gyújt. Végig hűséges hozzájok, Szentlelkét kiönti rájok; Ezek beszédit szeretik, S a földön mindenütt hirdetik. Áldott legyen a nagy Isten! 3. Elmenvén Jézus szavára, A föld szélső határára, Róla tesznek bizonyságot, S terjesztik az igazságot; Bár egész föld zúg ellenök, Győznek, mert Isten van velők; Csúfot, átkot föl sem vesznek, Csoda dolgokat cselekesznek, Áldott legyen a nagy Isten! 4. Az Ür, az Ür van veletek, A győzelem a tietek! A pogányok között is már Ali Jézus számára oltár; A világ látja vakságát, Gyűlöli babonaságát; Az igaz Istent tiszteli, S benne kegyelmes Atyját leli. Áldott legyen a nagy Isten! 5. Az Istennek ily kegyelme Mireánk is kiterjede, Látjuk fényes sugáralt, Tapasztaljuk áldásait. Ald130