Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

gern bűn tőre, Ö erőm és oltalmam. Ez az én bizodalmam. 6. Jézus él! Már a halál Nem egyéb mint édes álom. Lelkem boldog helyre száll, Mikor innen el kell válnom. Hittel zengjed én ajkam: Jézus én bizodalmam! Gellert Keresztély (1715—1769) Dallama: Vigyázzatok azt kiáltják ΟΟΛ A haIí

l meggyőzőjének, A világ OdvöziΔΔ\) tőjének Örökké dicsőség legyen! Zengjetek fennszóval néki; Az ég, az Űr királyi széki, S a föld örömben részt vegyen. Elvégzé munkáját, A sir éjszakáját Meggyőzvén él. Ki híve vagy, örvendj, vigadj: Mert ő él és te boldog vagy. 2. Már ml rettenthetne téged? A sírtól csak bűn rabja félhet, Mi méltán vigadozhatunk! Urunk ő s él dicsőségben, örüljünk, mert Főnk van az égben S mi az ő tagjai vagyunk. Ertünk áldoztatott, De föl is támadott A halálból. Sir éjjelén Kél égi fény: Te, ó, húsvéti szép remény! 3. Már nem lesz tántorodásunk, Minden kétséges aggódásunk Hit által lecsöndesedik. Mint zúgó tengerben kőszál, A Jézus tudománya úgy áll, S szövétnekként fényeskedik. Szétomlik a nagy ég, Föld megreng, tűzben ég, Semmivé lesz; Ő, de a hit Megmarad itt, S örökké áld és boldogít. 4. Megmaradunk mi is, élünk, Sír és halál nem bír mi vélünk. Csupán a test lészen halott. Jézus él s midőn akarja, Engem az Űr hatalmas karja Föl118