Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

Bevezetés

alapuló magvas tanításba ágyazta. Ezzel egyházunk híveiben a tiszta lutheri kegyesség kialakítását akarja szolgálni. A név nélkül közölt imádságokat ő írta. Az imádságos rész az egyház istentiszteleti életét kíséri nyomon, ismerteti a vasárnapi szentleckéknek, az óegyházi perikopáknak a rendjét, a keresztelés, gyónás, úrvacsora rendjének főbb részeit. A tízparancsolat alapján készült bűnvalló imádságok közlésével segítséget ad a gyónáshoz és az úrvacsorához való előkészülethez, s ezzel régen nélkülözött szolgálatot kivár, végezni. A mindennapi imádságok témáit a Mi Atyánk kérései szerint rendezte el. Az élet különböző helyzeteiben használható imádságok teszik teljessé a gyűjteményt. A lutheránus istentiszteleti és imádságos kiadványokban ma világszerte mutatkozó elv érvényesül abban, hogy az imádságos rész bőven merít az egyház ősi imádságos kincséből és azt egyesíti egészen új terméssel. Korái-könyv. Az Egyetemes Sajtóosztály egyidejűleg megjelentette az Énekeskönyvhöz nélkülözhetetlen korái-könyvet. Ennek összeállítását a Kapiféle korái-könyv felhasználásával a zenei munkaközösség tagjai végezték el. A feladat. Az új kiadásnak különösen „Űj rész"-e jelentős feladat elé állítja gyülekezeteinket, elsősorban kántorainkat. Az énektanulás és énektanítás szép munkája közben álljon előttünk a 147. Zsoltár első verse: „Dicsérjétek az Urat! Hiszen Istenünknek énekelni jó; hiszen öt dicsérni gyönyörűséges és illendő dolog!" Budapest, 1955. Szentháromság vasárnapja. Az énekcskönyv új kiadását előkészítő munkaközösség la