Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

4. Te a halált, ó, Jézus, Csak azért szenveded, Hogy megszerezd minékünk Az örök életet. De távolból felénk már Koronád felragyog, Mint borús éjszakában A fénylő csillagok. 5. Te léssz, Uram, a győztes, Veled van szent Atyád, Felhozza ö sírodra Húsvétnak hajnalát. Ám menj a véres útra, Már a pálmalevél, Melyet elődbe hintnek, Győzelmedről beszél. 6. Jézus, nagy kínjaidra Könnyezve gondolok, Ébressz e szent napokban Bennem bűnbánatot, Vigasztaljon halálod, Ha én is szenvedek; Te boldogíts, ha majdan Nyugodni térhetek. Schmolck Benjamin (1672—1730) Dallama: Miatyánk, kl vagy mennyekben -j q/· ö, lelkem! hozz virágokat, Szent buzgóság 1" i virágait! Hozd ég felé emelkedő Hited zöld pálmaágait! Virág fakadjon az úton, Melyen hozzám jön Jézusom. 2. Ajkam, hozsannát zengedezz A szent város kapuinál, Melyek felett jós lelkivel A könnyező Jézus megáll. Ah, e nép mért lesz hűteien? Szívem maradj hű szüntelen! 3. Szívem maradj hű szüntelen, Jézust kövesd, hol átmegyen! Pálmád ne rejtsen vad tövist, Virágod örök zöld legyen. Hozsannád hangjai megett Ne hangoztass „feszítsd meg"-et. 4. Ha majd a földi lét után Lerázol gondot, bút, borút: Pálmád örökzöld lombiból Készül mennyei koszorúd. Itt elzengvén zsoltárodat, A mennyben Jézusod fogad. Szász Károly (182Θ—1905) 110