Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

gatott, Szóljon értem s bűnöm átkát, Törölje el majd amott, Lelkiismeret ha furdal S rettent örök kárhozattál: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. 5. Tövised, mely tépte arcod', Öröm-rózsákat terem; Értem vívtál nehéz harcot, Enyim lett a győzelem. Koronázz meg kegyelmeddel, Bűn hatalmát rólam vedd el: Kérlek, halálod ára Rajtam ne veszszen kárba. 6. Sebeidben hűs kútforrást, Üdülést engedj lelnem, Melyből új erőt s gyógyulást Merít csüggedő lelkem. Hasson át kegyelmed árja, Hogy ne legyek bűn szolgája. Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. 7. Szomjad, melyet a keresztfán Elepedve érezél, Enyhítsen, ha rögös pályán Lankadok s erőm csekély. önts szívembe reménységet, Áraszd rám szent békességed. Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. 8. Végső sóhajoddal engem Szabadíts meg, ó, jövel, Ha ezer bűn szól ellenem És elítél, ments te fel. Hogyha ajkam végsőt lehel, Lelkemet vidd menynyekbe tel. Kínod, halálod nekem Legyen örök életem. OJ Zengedező Mennyei Kar. 1758. Dallama: Elég Immár 1 qa Dicsőült Főnk Kínos végóráját Jer hívek, A"" vizsgáljuk S ebben csudás Szerelme próbáját Imádva háláljuk, Hogy értünk az élet bajait, Kínos halála fájdalmait Elszenvedé. Zathureczlcy Sámuel (1760—1838) 107