Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

3. Ha e világ csalogatja örömökkel szívemet S édességgel kínálgatja A tiltott gyümölcsöket: Add, hogy a kísértetet, Mielőtt megejthetett, Meggyőzhessem, rágondolva Értem szenvedt halálodra. 4. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid, Ha tebenned elrejteztem, Ε világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod; Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem. 5. Jézus, te vagy reménységem, Te meggyőzted a halált. Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár meg is halok, A sírban nem maradok, Te fölkeltesz új életre, Te elvezetsz üdvösségre. 6. Ha te lakozol szívemben, Kegyelemnek királya, Nem találhat készületlen Halálomnak órája. Ha kebled én rejtekem, Ki árthatna én nekem? Bízva te szent sebeidben Győzve távozhatom innen. Heermann János (1585—1647) Dallama: Jézus sebeidnek mélye in· Keresztfán én üdvösségem, Te, ó, édes JéÍÖD zusom. Ε világ mit használ nékem, Csak te vagy én vigaszom! Szívem, ó, bűnbánó szív, Légy hozzá mindvégig hív, Örömben s keserűségben — Keresztfán én üdvösségem! 2. öt szeretem, őt kívánom, Öt, ki értem szenvedett. Töviskoronás királyom, Fölveszem keresztedet, így követlek én téged, így nyerek békességet Élet harcán, sír ölében — Keresztfán én üdvösségem. 3. Jobb szeretnem, jobb szenvednem Mind halálig teveled, Mint vigadnom, örvendeznem Áldott Jé105