Keresztyén énekeskönyv. A dunántúli evangélikus énekeskönyv rövidített kiadása új résszel (Budapest, 1957)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

9. Így leszek teljes szívvel te sajátod, Ha felreteve minden hiúságot Te szent igéd lesz utamon szövétnek Es benned élek. 10. Azért Uram, amint reám kimérted, Elszenvedek bajt, üldözést teérted; Veszélybe vagy bár a halálba küldj el: Megyek örömmel. 11. Elviszel engem mennyei hazámba, Mit lelkem óhajt, ott mind megtalálja, Nálad leszek, ha terhemet leoldod, Örökre boldog. Heermann János (1585—1647) Dallama: Jézus, kl bűnös lelkemét -ι qq Hittel nézek keresztfádra, Üdvözítő Jézu-LOO som, Értem mentél Golgotára, Hogy lelkem mennybe jusson; Keresztfán hangzott mondásid, Mint utolsó tanításid, Bármeddig tart életem, Soha el nem feledem. Míg átkoztak ellenségid, Imádkoztál üdvükért: „Jó Atyám, bocsáss meg nékik, Ne sújtsd őket bűnükért"; Add, hogy szívből megbocsássam Én is, ha sért, embertársam. Így teszek példád szerint, Szent vallásom erre int. 3. Megszántad a gonosz latrot, Mert megbánta vétkeit, A bűnöst is, te megtartod, Ha van benne élő hit; Az utolsó nehéz harcon, Vigasztalást igéd adjon, Hogy megtartasz engemet És együtt leszek veled! 4. Tanítványod s anyád sirat, De Ietörléd könnyüket: „ímhol anyád, ímhol fiad" — S összekötéd szívüket, Add, hogy kövessem példádat, Pártoljam, kit sújt a bánat; Minden embertársamat Szeressem, mint magamat. 103