Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

Előszó

VI EI.GSZÓ dallamok száma. S akik az ebben közölt melódiákat még talán most is sokalják, azok vegyék tekintetbe, hogy igen sok köztük a párhuzamos és nincs a gyűjteményben több, mint 74 mértékfonna. Ezekből is még néhányat — ha a gyülekezet nem akarná éppen betanulni — mellőzni lehet. A hangjegyeket azért nyomattuk külön füzetben, hogy könnyen ki lehessen keresni a dallamot és odatenni mindegyik szöveg mellé. Jobb ez igy, mintha a hangjegyek az énekszövegek közé vannak beékelve és elrejtve. Szerettük volna énekeinket a szokott versformában a soroknak külön kikezdésével nyomatni, de ez a könyv terjedelmét és árát igen megnövelte volna. Ehelyett azonban új könyvünket ilyen kicsiny zsebkiadásban és mégis eléggé jól olvasható, nagyobb betűkkel nyomattuk. A magyar és az ismertebb külföldi szerzők neveit az egyes énekek alatt oly célból közöljük, hogy himnológiánk magyar vonatkozásait kiemeljük s híveink érdeklődését ezáltal is felkeltsük. A fordított és átdolgozott énekek íróit pedig a könyv függelékében állítottuk össze betűsorban. Evek hosszú során át készültünk e szent munkára. Énekeinket előbb próbafüzetekben bocsátottuk a szakértők bírálata alá, azután pedig a beérkezett bírálatok alapján újabban is gondosan átnéztük, megrostáltuk és kijavítgattuk. A bírálatok nemcsak biztató elismerést foglaltak magukban, hanem egyszersmind sürgető felhívást is, hogy a kellő anyag együtt levén, ne várjunk tovább, fejezzük be munkánkat, mert égető szükség van az új énekeskönyvre. Az idő rohan és ha tovább is késlekedünk, pótolhatatlan lesz a veszteség. Ilyen okok hatása alatt határozta el a dunántúli egyházkerület ez új énekeskönyvnek kiadását. Mi pedig, akik tizennyolc év óta fáradoztunk e szent munkában, hálát adunk Istennek, hogy amit az ő szent nevében kezdettünk, azt megsegítő kegyelmével végre be is fejezhettük. Az Űr tegye áldotta ez új könyvnek használatát úgy templomi, mint házi istentiszteletünkben. Az ő népének pedig a zsoltáríróval mondjuk buzdításul: „Énekeljetek az ÍFrnak új éneket, az ő dicsérete zengjen az ö szenteinek gyülekezetekben!" Amen. Sopron, 1911 április havában. A szerlcesztő-hizoüság.