Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

Imádságok

imádságok 477 vallástól, lelkemet bűnbeeséstől kegyelmesen megőrizted. Oh Isten, milyen drága a te kegyelmességed, hogy az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülhetnek! — Az éjszakai setétség után ismét látom a nap fényét. Oh adj erőt, hogy e nap folyamán is a te világosságodban járjak és kerüljem a setétségnek cselekedeteit. Elvesztettem azt a napot, melyen csak e világnak szolgáltam, s szóval és tettel e világ hiú és balgatag szokásainak hódoltam, amiről egykor birói széked előtt nem tudok számot adni. Azért is neked áldozom testemet, lelkemet élő szent áldozatul. Ne engedd, hogy mást gondoljak, mást érezzek, mást akarjak és cselekedjem, mint ami neked tetszésedre van, hogy így e mai napomat is teljesen neked szenteljem. Add, hogy szüntelen úgy éljek, úgy beszéljek és úgy cselekedjem, mintha még ma meg kellene halnom. Minthogy pedig a setét éjszaka után, amidőn mint gyermeked, a te karjaidban pihentem, új életre keltettél: ismét csak te hozzád fordulok segítségért. A te kegyelmed ajtaján zörgetek, áldásaidnak kútfejéhez sietek, hogy abból merítsek segítséget, erőt, jó előmenetelt. Mert akit te megáldasz, Uram, áldott az mindörökké; ha te megnyitod kezeidet, megelégesznek mindenek a te jóvoltodból. Adj bölcseséget Szentlelked által, ha tanácsra van szükségem; igazgasd szándékaimat és törekvéseimet a te akaratod szerint. Gyújtsd meg bennem szeréteted tüzét, hogy hitemet e mai napon is tettekkel bizonyítsam meg; s a mai nap estéjét is lelkiismeretem sérelme nélkül érhessem meg.