Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

örök éllit 471 gyes életnek Tökéletes hazája! Hol együtt lesznek mindenek, Akik itt szentül éltenek, Oh égiek pályája! Én is, Én is Odajutok, ha jól íutok, szép célomra, Ha főgondom lesz főjómra, 5. Ott meglátom Jézusomat, Legigazabb barátomat, Ki vérét ontá értem, Kit már itt Üdvözítőmnek, Minden jóra vezéremnek, Megváltómnak ismértem. Akkor Én por Boldog leszek, szentül teszek tiszteletet Annak, la adott életet. Dallama: Isten felséges adománya. CA|| Τ elkem fel égbe száll a porbul, Itt vwwi LÍ nem lelem nyugalmamat; Fájó könnyem gyakran kicsordul A gond és szenvedés alatt. Szívem honvágytól eleped, Én Jézusom, oh nyújts kezet! 2. Ε föld kietlen puszta nékem, Oh, halld meg ajkam panaszát! Nincs örömöm, nincs békességem, Ott fenn remélek szebb hazát. Segélj a göröngyös uton, Oh végy magadhoz, Jézusom! 3. Lelkemet bűn tövise vérzi S aggódva tehozzád kiált; Boldog, ki nagy kegyelmed érzi S a hit szárnyán mennyekbe szállt; Ott gyógyultan kebledre dül S dicsőségedben részesül. 4. Oh, igazak dicső reménye, Örök győzelmi korona! Ragyogj felém, e földi éjbe, Dicsőült lelkek fényhona! Minden vágyam odasiet, Uram, ne hagyd gyarló hived! 5. Oh, jertek, hívek buzgó nyája, Boruljunk lábai elé. Szivünk, ajkunk csak őt imádja, Ki éltünket megszentelé. Ontsuk a bánat könynyeit, S ő megbocsát, ő megsegít.