Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

örök élet 460 2. Édes Jézus, emlékezzél, Hogy érettem is küldettél S kínos keresztfán szenvedtél. 3. Igaz bírám, te kegyelmezz, Te szolgáddal számot ne vess, Adósodnak légy kegyelmes! 4. Uram, ki meghaltál értem, Pirulva hajtom meg térdem, Úgy siratom sok nagy vétkem. 5. Vétkeztem, jót elmulattam, Magamat Sátánnak adtam: Úr Jézus, könyörülj rajtam! 6. Híveid közt engem állass, Hitetlenektől elválassz, S áldalak, hogy engem áldasz. 7. Add, hogy boldogságot nyerjek És híveiddel örüljek, Mindörökké dicsérjelek. 8. Rettenetes lészen a nap, Mikor holtak feltámadnak, És ítéletre állanak. 9. Azért kedvezz, Isten, nékem, Oh Jézus, légy reménységem, Tebenned van üdvösségem. 10. Könyörgök töredelmesen, Tekints énreám kegyesen, S engedj kimúlnom csendesen ! 11. Lelkemet vegyed kezedbe, S ha előhívsz ítéletbe, Vígy föl veled az egekbe! Régi latin ének. Eredeti dallam. Oizony meglészen az idő, Hogy el• jön Isten Fia, A jókat s gonoszokat ő Nagy Ítéletre hívja. Akkor minden lélek remeg, A földet tüz emészti meg, Miként szent könyvünk írja. 2. ítélet trombitája szól É földön minden népnek; A halottak sírjaikból Mindnyájan előlépnek; Az Úr hatalmas keze int S nyomban átszellemülnek mind, Akik még akkor élnek. 3. Majd olvassák az angyalok, Kinyitván a könyveket, Amit kicsinyek és nagyok É föl-