Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

454 SOKAT SZENVEDETT FÖLÖTT 6. Jézus, én hajnalcsillagom, Ki mindennap feltámadsz, Meggyötrődtem e világon, De te vidámságot adsz. Engedd, hogy majd békével Elköltözzem örömmel, És eljussak mennybe hozzád, Ott mutass lelkemnek hazát. 7. Örvendezzél, oh én lelkem, Feledd a kínt, bánatot. Krisztusnál nyugalmat leltem, Csendes békét ő adott. Meglátod dicsőségét, Megnyered örökségét. Ott örvendesz angyalokkal, Áldod Istent zsoltárokkal. Hirtelen és szerencsétlenül kimúltak temetésekor. Dallama: Az én időm, mint a szép nyár. Oalandó, lásd, mily hirtelen, És véV* Ii 1

1 letlen Jöhet rád a végóra! Míg ép vagy, hát vedd sorsodat És holtodat Komolyan fontolóra. 2. Életednek minden perce Serkentésre Szolgáljon te szívednek, Hogy tisztedet buzgón tegyed S hasznát vegyed Tenyérnyi életednek. 3. Fut a jelenvaló óra, Fordítsd jóra, Csak ez van hatalmadban; A jövendőnek forgása És folyása Nem áll rajtunk s rejtve van, 4. Ki az ifjúság tüzével S erejével Dicsekszel most nagy bátran, Mint tört nádszál könvnyen eldűlsz, Meghidegülsz Egy váratlan órában. 5. Ki a szerencse fényében, Bőségében Élsz most szíved vágyának: Kincsed haláltól meg nem ment, Nem áll ellent A balsors csapásának. 6. Oh szenteld hát Istenednek És tisztednek, Ember, minden órádat. Máról el ne halogassad, Most folytassad Reád bízott munkádat.