Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

GYERMEKEK ÉS IFJAK HALÁLÁRA 411 nyadunk, És egy szebb hajnalra Majdan felvirradunk. 7. Azért te oh halál, Inkább taníts minket, Ébreszd fel álmából Gondtalan szívünket. Hogy kiket földi gond Itt lekötve tartott, Ne felejtsük soha Az égi révpartot. Dallama: Béke legyen a nap alatt. ^íftfl Λ/Ϊ ár alusznak a virágok, De tavaszig wwwi t

a

rt cg

ak álmok; Fölserkennek új életre, Tél után szép kikeletre. 2. Kis halott te, szép virágszál, Még alighogy kivirágzál, Itt e földön alig éltél: Elhervadtál, sírba tértél. 3. Itt pihensz a sír ölében, Kedveseid közelében ; Mégis tőlük olyan messze, Megsiratva,, megkönnyezve! 4. De hiszünk egy szebb tavaszban, Az örökben, az igazban: Zára nyílik a sírboltnak, S föltámadnak mind a holtak. 5. Ε reményben állunk itten, Valósítsd meg ezt, nagy Isten! És megenyhül lelkünk búja. Hogy ott egymást látjuk újra! sántha Károly. Dallama : Elég immár. CfiH Ι ánykánk alszik! Oh gyászoló szüvlUfl ι 1 > lök, Vigasztalódjatok'; Hallgassátok, Jer, az elköltözőt. így szól halottatok: „Kies helyen lett az én sorsom, Békét, nyugalmat ád koporsóm!" Lánykánk alszik! 2. Lánykánk alszik. Élete hajóját Nem hányták viharok, Jó szülői Gondosan megóvták, Ha zúgtak a habok ; Szívét bú, gond mg nem