Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VII. A halál és az örök élet

440 HALOTTI IÍ

S TEMETÉSI ÉNEKEK 440 az ékesség, A virág és koszorú. Minden szem, mely reá tekint, Forró könnyekbe lábad. Hervadt virág, kedves halott, Fáj a szívünk utánad. 2. Könnyeket áldozva néked Kísérünk el a sírig, Hol rád majd a feltámadás Dicső világa nyílik. Addig pihenj a hit karján Sírod csendes ölében, Isten veled! Elbocsátunk, Jézusnak szent nevében. Dallama: Krisztus, te vagy életem. Várja bár holt testemet A föld setét vPUVi boltja, Halhatatlan részemet Idő ki nem oltja. iL Túl a síron lelkemnek Vár dicsőbb hazája, Hol boldogabb éltemnek Nyílik szebb pályája. 3. Rettentsen bár a halál Borzasztó képében, Lelkem újulást talál Örök jobblétében. 4. Célját födi pályámnak, Ki bölcsen kimérte, Hálát mondok Atyámnak És áldom őt érte. ő. Kiterjed nagy hatalma A koporsón túl is, Nem szűnik meg irgalma, Ha éltem elmúl is. 6. Sátora, omolj le bár Romlandó testemnek; Édes remény oltja már Félelmét szívemnek. 7. Ha életem véget ért, Majd megdicsőülök, A Krisztus érdeméért Én is üdvözülök. 8. Előlem ott eltűnnek Ε föld ínségei, É^ soha meg nem szűnnek A menny örömei. Zathureczky Sámuel győri kántor 1811.