Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

I. Dicséretek és könyörgések

44 KÖNYÖRGÉSEK 2. Te vagy egyetlen bizalmam, A sír félelme sem győz rajtam, Bár szétomol porsátorom, Te áldasz meg életemben, Te üdvözíted vágyó lelkem Szent országodban egykoron. Nem hagysz el engemet, Óv őriző kezed, Te emelsz fel, Jó Istenem, Ösvényemen Lelked vezérel szüntelen. Kovács Sándor. Dallama: Mintha szárnyon szállna. AR Λ

/Iiképen a szarvas Eped híves érre: • 1*·« Isten, úgy óhajtlak, Templomodba érve. Én lelkem, oh Isten, Szomjúhozik hozzád: Oh mikor láthatom Színről-színre orcád? 2. Kenyerem éj és nap Könny és nehéz sóhaj ; Jöjj Atyám, ne késsél Biztató szép szóval! A hivő sereggel Itt imádlak téged, Szívemet kiöntöm, Áldozatúl végyed. 3. Szív, mire csüggedsz el, Nyughatatlan mért vagy ? Megsegít az Isten: Szerelme mi mély s nagy! Oh ki sírsz, keseregsz, Gondodat vesd rája: Béfödöz jósága S takargató szárnya. 4. Eddig is ki tartott? Eddig is ki védett? Mért nem lőn annyi bú, Annyi baj közt véged? Siralmas mélységből Ő vona ki engem, Lefolyt bú árvize, Kiderüle engem. 5. Az öröm napfényét Te adád, oh Isten, Akiben én bíztam, Akiben ón hittem; Te voltál kősziklám, Te vagy védőm ma is; Légy velem örökké, Oltalmazó paizs! 6. Oh miért hagynád el Magadat én lelkem ? Él az Úr, őbenne Vigaszom fölleltem. Bízzál csak Istenben, Jóság lakik nála, Oh legyen őneki Dicséret és hála. A 42. zsoltár. Sántha Károly.