Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VI. Különféle alkalmi énekek

412 λ TERMÉSZET nyorgve: Orcánk könnyét töröld le S vigasztald meg szívünk. 2. Eddig, ha jött a reggel, Áldásra ébredénk, Most vészes fegyverekkel ínség közéig felénk. Szűken termett mezőnk, Kenyér nélkül maradtunk, Ha nem segítsz te rajtunk, Ki lesz védelmezőnk ? 3. Feléd nézünk remélve, Ajkunk hozzád kiált, Oh térítsd messze félre Á gond sebző nyilát! Bízó hitünk vigaszt ád Lelkünk fájdalmira S lehozza Ég malasztját Az esdeklő ima. 4. Oh hozz boldog időket, Kegyelmes, jó Atyánk, Veszélytől óvd mezőnket, Áldj meg minden határt. Ne sújts, ha bánt bűnünk, Adósságunk engedd el, Segélj te szent Lelkeddel, Hogy mindig jót tegyünk. 6. Bízunk, Atyánk, tebenned, Hisszük jóságodat, Öntsd ránk örök kegyelmed, Küldj ránk jó napokat, így távozik bajunk, Örvend megáldott néped, S jóvoltodért tenéked Szívből hálát adunk. Beliczay Jónás högyészi esperes-lelkész (1764—1845). Szárazságkor. Dallama : Emlékezzél, mi történék. Cn£ f\h nagy Isten, híveidnek kegyelV " mes Atyja, Tehozzád száll szíveinknek buzgó szózatja; Most, amikor ostorodnak érezzük súlyát, Bűnbánattal könyörögve térünk tehozzád. 2. Bezároltad fejünk felett szép egeidet, Szelek szárnyán messze küldéd fellegeidet; A szomjú föld ím kitárja száraz kebelét, Erdő, mező esőt kérve néz, Uram, feléd.