Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VI. Különféle alkalmi énekek

108 A TERMÉSZET Dallama: Kegyes Jézus, én imádságomra. RAA Rús hangulat ül az őszi tájon; Bús «J«"· Aj a lelkem, amidőn ezt látom. A halál jut az eszembe nékem, Mely elhozza enyészetem, végem! 2. Én Istenem, bölcs a te hatalmad, Munka után hogy adsz nyugodalmat; Hogyha csüggedt s fáradt a természet, Édes álom karjaiba tészed. 3. Búslakodván a nagy természettel, Kérlek, Uram, áldj meg vidám kedvvel, Hervasztó ősz ne legyen az élet, Tél szakán is szép tavaszt reméljek. 4. Ints a jóra, édes Atyám, engem, Utaidon hogy kell járnom-kelnem, Életharcban vitézül megállnom,, Hogy sírban is csöndes legyen álmom. δ. Ne merüljek bűnöm tengerébe, Fogódzam meg Jézusom kezébe. S ha küzdenem kell majd a halállal, A hit révén ő segítsen által. 6. Bús lehet már az őszi táj képe, Ne félj tőle Istennek hű népe! Kikelet jön az élet telére, Ha elmúlik a halálnak éje. Tóth István. Téli ének. Dallama: Szivem keserűségét. CA1 Λ/üág Ura és Atyja, Mily bölcsen «J« ·• V igazgatja Bölcseséged földünket, Mint szeretsz te bennünket! 2. Te mindig bölcs és jó vagy, Hatalmad mindenkor nagy. Változó időket adsz, De te mindig egy maradsz. 3. Nemcsak a tavasz fénye, Nemcsak nyár