Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

VI. Különféle alkalmi énekek

A TERMÉSZET 407 4. Oh mit ér a világ nekünk, Ha lelkünkben kárt szenvedünk ? Mit ér a nyár bő áldása, Ha lelkünknek nincs javára ? Szeressük hát Istenünket, Bűntől óvjuk szíveinket, Hogy ha majd a mennybe térünk, Víg aratást ottan érjünk! Őszi énekek. Dallama: A nap immár elenyészett. Cl A Cárgul a lomb, lehervadott A mező wlwi ^ virága, A kifáradt természet már Téli álmát várja. 2. Az őszi szél amerre leng Megzörren a levél, S azt suttogja, midőn lehull: Meghal mind, ami él. 3. Az enyészet dúló keze Lever és eltemet Százados fát, gyönge bimbót, Aggot és gyermeket. 4. Mulandó itt alant minden, Öröm ós a bánat; A hatalom s örök élet, Uram, csak tenálad. 5. Engemet is az időnek Gyors folyama ragad, S egykor, mi most vonz, kecsegtet, Tőlem mind elmarad. 6. Tudom, hogy a halál révét Ki nem kerülhetem, Oh hogy áldva érjek oda, Segélj jó Istenem. 7. Add, a hitnek gyümölcseit Hordja éltem fája, S az igazság s a szeretet Legyen koronája. 8. Majd ha jön az ősz: a vénkor, Ott is szép lesz napom. Őszült fővel is szent neved Boldogan áldhatom. Gyurátz Ferene.