Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

300 ALÁZATOSSÁG dolgaim És enyhülnek gondjaim: Tetőled jön minden öröm. 3. Ha tégedet szeretni, Tetszésedet követni Érzek tehetséget: Ki vezeti szivemet, Ki indítja lelkemet? Te adsz reá segítséget. 4. Látván jobbulásomat, Nem bízom el magamat, A jót te míveled; Te adsz erőt Istenem, Én akármint törekszem, Nem szerzek véle érdemet. 5. Sok jótéteményednél, Miket te vélem tettél, Uram, kisebb vagyok; Ne hagyd ezt elfelednem, És add eszembe vennem, Hogy vétkeim igen nagyok. 6. Mentsd meg "a kevélységtől, Elbízott önhittségtől, Uram, híveidet; Ints, hogy sokkal tartozunk, Méltatlan szolgák vagyunk: Oh adj alázatos szivet. Gellert Keresztély (1715—1769). Dallama: Most nyugosznak az erdők. ΛβΛ í \h ments meg, Uram, kérlek A go^VVi noszok s kevélyek Rút önhittségétől. Hibáját ki tudhatja, Mely elbízott mondhatja, Hogy tiszta minden vétségtől. 2. Követni szent szavadat Tenni akaratodat Vagyok-e erre kész? Tenni a jót serényen, Járni igaz ösvényen, Tudom, Uram, hogy mily nehéz. 3. Ifjúságom hibáit, Jóságom nagy csorbáit Ne említsd, oh Uram. Gyengék vagyunk a hitben, Legbuzgóbb híveidben A jónak sok hiánya van. 4. De habár élnék tisztán, Magamat megjavítván, Kinek köszönhetem? Szívemet ki vezette, Hogy a jót megszerette? Erőmmel nem kérkedhetém.