Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

A KERESZTYÉN SZENT ÉLET 341 δ. Uram, ne hagyj elcsüggednem Lelki vigyázásomban, Erős lelket teremts bennem Bátor bajvívásomban. Áldj meg segedelmeddel, Biztass ígéreteddel, Hogy tehozzád mennybe jutok, Ha pályámon híven futok. Dallama : Jézus sebeidnek mélye. MQ

1? ]VTit használ keresztyénségem, Ha "»Ii -ι-»! nem aszerint élek, Ha nincs igaz kegyességem Es vétkezni nem félek; Ha szívem földhöz ragad, Feledem szép célomat, S azt, ki értem ment halálra, Csak nyelvem s nem éltem áldja? 2. Mit használ énnékem a hit, Ha azt csak szájjal vallom, De nem termem gyümölcseit S a bűnt meg nem utálom; Ha rajtam erőt vesznek S rabszolgájukká tesznek A hívságos indulatok S nekik ellent nem állhatok? 3. Mily nagy ós rút az én vétkem, Ki a Krisztust ismerem, Tudom, mennyi jót tett értem, És csak szájjal dicsérem! Avagy jobb vagyok talán, Mint a hitetlen pogány, Ki mit sem hallott az Úrról, Üdvösségről, mennyországról ? 4. Lelkem hol lel nyugodalmat, Ha szaggatja fájdalom? Kibe vetek bizodalmat, Ha a bűnnek súlya nyom? Ha végórám közelít, Ki vigasztal, ki segít? Ki áll mellém ez életben. Á halálban s Ítéletben? 5. Ha mondom is: Uram, Uram! Képmutatók módjára, Nem használ, nem segít rajtam, Ha majd hív számadásra. Ott jócselekedetem Szépíti csak életem; Akiben van hit s kegyesség, Csak azé lesz az üdvösség.