Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

:Ϊ04 istenben való bizodalom rám agyarkodva Sújtani készül a nyomorba, Ő botlik meg, ő hull a porba. 2. Tábora ha támad, Fegyverétől szívem nem fél, Jönne bár reám had, Ott vagyok én Istenemnél. Az most is szívem kívánsága: Lakhassam én az Űr házába', Gyönyörködhessem templomába'. 3. Ő rejt el és befed Veszedelmek idejében, Eltakar engemet, Sátora lesz menedékem. Most az Úrnak házába mentem, Ellenim fölé emelt engem, Neki örömdalomat zengem. 4. Halld, Uram, hangomat, Oh ne fordítsd el orcádat, Hívom irgalmadat, Ne taszítsd el hű szolgádat. A te nevedben szól az ének: „Az én orcámat keressétek!" Keresem én is, várlak téged. 5. Ha atyám és anyám Elhagynának mind a ketten, Én hittel mondanám: Az Úr magához vesz engem. Taníts meg járni bölcs elmével, Egyenes úton te vezérelj, Ahol az ellenség nem ér el. 6. Ki hitte volna itt, Mikor annyi vész üldözött, Hogy az Úr javait Meglássam az élők között? Üldözőimtől már nem félek, Bízzál az Úrban, hívő lélek! Megél, aki azúrhoz tér meg. A 27. zsoltár. Csengey Gusztáv. Dallama: Szerelmes Jézus, vájjon mit vétettél. í"sak te vagy Isten, minden bizoWvWi v^ dalmam, Benned vagyon csak az én nyugodalmam; Bár minden elhagy ezen a világon, Te vagy világom. 2. Sötét az élet, oly sötét gyakorta, Fényét örömnek zivatar kioltja; De te világot gyújtasz a nagy éjben, Oh én reményem!