Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

304 ISTENBEN VALÓ BIZODALOM erőtlenségemet Fogadd szent kegyelmedbe. Ellened ne vétsek, Csak teneked éljek, Bízzam ígéretedbe. Petrőczi Kata Szidónia (1658—1708). Dallama: Jézus, én bizodalmam. ΏΩΏ /^süggedsz, szegény szenvedő, SzeöOwi me

ci gyakran könnybe lábbad, Feletted setét felhő,

1 S szúró tövis vérzi lábad ! Él az Úr, benne bízzál, S eloszlik a bús homály. 2. Nézd azt a sok szenvedőt, Kik itt hittel harcolának S most az örök trón előtt Megdicsőült arccal állnak; Küzdj s az Úr neked is ád Diadalmat, koronát. 3. Bár keresztet mért is rád Itt e siralom völgyében, Megvigasztal és megáld Szenvedésed éjjelében. Megpróbál, de nem hagy el, Mennyországra így nevel. 4. Szeret, midőn éltedet Édes öröm vidámítja, Szeret, midőn szívedet Gond és bánat szomorítja; Atyád ő, bölcs, jó és szent, Ki javadra tesz mindent. δ. Adj neki buzgó hálát, Tűrj híven, őbenne bízva; Majd ha véget ér pályád, Vígan nézhetsz arra vissza S áldod őt, ki megsegít, Éjszakából fényre vitt. 6. Ott többé nem öntözöd Fájó könnyel bús orcádat, Ott, a boldogok között Elenyészik minden bánat. Ott a bajt elfeleded, Begyógyul minden sebed. 7Í Hivő lelked mért eped? Mért ijeszt a setét éjjel? Majd felvirrad reggeled S gondod, mint köd oszlik széjjel. Ki itt könnyek közt vetett, Ott. arat .víg életet. •. '..-:, í <)