Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

264 BŰNBÁNAT 1ÍS TÖRÖDELEM Formálj új emberré engem! Édes Jézus, téged kérlek: Te bennem, én benned éljek! így föllelem egykor nálad Fonnyadatlan koronámat! Sántha Károly. Dallama : Oh fölséges Atya Isten. f Ο /I ^ Un Istenem, én Istenem, Bűnöm szelj^ I • rínt ne bánj velem, Te nálad van a kegyelem! 2. Öli nyújtsd nékem te szent kezed, Mely a veszélyből kivezet, Különben menten elveszek. 3. Ε szó, mely ajkamon rebeg, Ε könny, mely oly sűrűn pereg: Tanúm, hogy mennyit szenvedek. 4. Sóhajtásim csak szálljatok, Könnyhullásim omoljatok — Itt egyedül magam vagyok. 5. De nem vagyok magam, oh nem, Mert te velem vagy, Istenem, Közellétedet érezem. 6. S a lelki harc lecsillapul, A könnyes arc mosolyra gyúl, Csüggedt szívem is fölvidul. 7 Hallom a titkos szózatot: Megfáradottak, bízzatok, Derüljön fel bús arcotok! 8. Hallom a szót és engedek, Önmegadással szenvedek, Bizalmat az Urban vetek. 9. Oh nem vagyok, nem, egyedül, Ha ég és föld halomra dűl: Reményem meg nem szégyenül ! Sántha Károly. Dallama : Mit bízik e világ. O^IQ 1 elkemet, oh Uram,Tehozzádemelem, vWi Csak tebenned bízom, Én Atyám, Istenem; Akik téged várnak, Megnemszégyenülnek, Azok pirulnak csak, Kik bűnbe merülnek.