Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

BŰNBÁNAT ÉS TÖkÖDELEM 269 2. Lábaidnál porba hullva, Keresztfádnál leborulva, Kél szívemben mély bűnbánat: Engeszteljed szent Atyádat! 3. Bűnömért folyt drága véred, Hogy meghaljak én is véled. Add, a vétket eltemessem, Síromig a jót szeressem! 4. Oh mélységes kegyelmesség! Magasságos szent Istenség! Gyermekeddé fogadj engem, Mind a földön, mind a mennyben! Sántha Károly. Dallama: Gondviselő édes Atyám. Τ elkem hozzád kiált, Uram, A mélységből minduntalan. Hallgasd meg az én sóhajom, Lásd meg az én sok nagy bajom! 2. Figyelj szívem panaszira, Könyörgésem szavaira! Gyötrelmeim sokak, nagyok, Bevallom, hogy bűnös vagyok. 3. Ha megtartod én vétkemet, Megmaradnom úgy nem lehet; De nálad van a kegyelem, Hogy áldjalak mindszüntelen. 4. Várlak, Uram, vár tégedet Szegény szívem, mely eleped; Reménységem csupán te vagy, Buzgón könyörgök, el ne hagyj! δ. Atyám vagy és én gyermeked, Bűneimet te elfeded, Az én Uram Krisztusomért, Ki a keresztfán onta Vért. A 130. zsoltár. Sántha Károly. Dallama: Az én időm, mint a szép nyár. QAA LFaragodban meg ne büntess, Légy « A A kegyelmes, lírám Isten, énhozzám! Sem éjjelem, sem nappalom, Bűn terhe nyom, Meghervadott az orcám.