Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

V. A keresztyén hitélet

bön'bánat és törödelläm 247 Lelked jóra int. Kínoz, gyötör a bűntudat, Leroskadok terhe alatt. δ. Én Uram és én királyom, Osüggedöknek támasza, Beteg lelkemet kitárom, Légy te üdve, orvosa ; Kösd be sebét kegyelmeddel, A halál félelmét vedd el. 6. Jer, könyörgök esdve hozzád, Vésd szívembe képedet; S te, ki értem véred ontád, Mosd le súlyos vétkemet. Keresztfádhoz jövök sirva, Önts balzsamot fájdalmimra. 7. Jézusom, én békességem, Kérlek, egyesülj velem, S enyhül kínos betegségem, Templommá lesz kebelem, Melyben dicsérő éneket Hálás szívem zeng teneked. Eredeti dallam. A OAC η Istenem, én bűnös ember, Itt Oeiv» J-< állok szent színed előtt! Bűneim árja, mint a tenger, Hullámaival elfödött. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! 2. Igaz bűnbánattal kesergek Az én nagy vétkeim felett. Vessződdel oh Atyám, ne verj meg, Megtér tékozló gyermeked. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! j^Ne büntess, mint megérdemelném, S amint kívánná sok bűnöm. Hisz a bűnösnek megtérésén Az égben is nagy az öröm. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen Γ 4. Kéréssel és siró panasszal, Atyám, oh meddig álljak itt? Egy szavad engem megvigasztal, Elűzi lelkem kinjait. Én Istenem, én Istenem, Könyörülj árva lelkemen! δ. Oh hallasd, szent Atyám, igédet, Oh mondd csak e szót: „Gyermekem, Én megbocsátok,