Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

I. Dicséretek és könyörgések

14 DÍCSliliETEK 3. De Istenem el nem felejtett, Megszánt s elhárította a veszélyt; Nyomoruságomból kimentett S víg nap váltotta fel a borús éjt Velem az Úr, az ellenség nem árt, Nem tehet immár nekem senki kárt. 4. Oh Mindenható, mily jó lenni Oltalmad befedő árnyékában! Habár próbára szoktál tenni Néha e földi éltünk folytában, De végképen bennünket el nem hagysz, Sőt kelletekor szabadúlást adsz. 5. Magasztallak erős kőszálom, Pajzsom s bátorságos menedékem, Vezérlésed, ha jól vizsgálom, Csak bölcs, csak üdvös lehet én nékem. Oh jól tudom, hogy meg nem szégyenül, Ki benned bizik rendületlenül. 6. Oh szeretet szent köteléke, Vonj és fűzz Teremtőmhöz engemet! Oh bánom, szégyenlem, hogy véle Nem tartottam meg híven frigyemet ; *0h én vétettem Megtartóm ellen, Jóért neki gonosszal fizettem! 7. Ezután buzgóbban hálálom Az Urnák sok jótéteményeit; Nem lép a bűn útjára lábom, Kegyes szándékimban hitem segít. Az Urnák új hűséget fogadok, Szívemmel éltemmel hálát adok. Kis János püspök (1770—1846). Dallama: Vigyázzatok, azt kiáltják. Ι 7 Λ mi Istenünk nevének Mennyen, föl1 • « x * dön zeng örömének; Nagy az Úr, neve felséges. Te is ember,. Isten képe, Kivált te, választott szent népe, Áldd őt, a ki dicsőséges ! Bár por vagy is, szeret, Felveszi ügyedet, Áldd őt szívből! Te fia vagy, Ő el nem hagy, Hozzád az ő kegyelme nagy.