Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

Előszó

Előszó. Éppen most száz esztendeje, hogy Kis János püspökünk énekeskönyve a győri egyházközség költségén 1811-ben megjelent. Ügy ez, valamint az egyházkerület által 1805-ben kiadott dunántúli énekeskönyy is, mely utóbbinak szerkesztésében főként Matkovieh Pál kerületi felügyelő buzgólkodott, azóta sok kiadásban terjedt el híveink között az egész országban. Új nagyobb énekeskünyv azonban, mely a gyülekezetek vallásos szükségletét kielégítve szélesebb körben is befogadásra talált volna, az utóbbi száz év alatt nem jelent meg. Mert a csabai és a többi kisebb énekeskönyvek csak magyarosodó és kisebb missziói egyházak vagy pedig a tanuló ifjúság számára készültek. A régebbi századokban sűrűbben jelentek meg efféle művek. Napjainkban is több helyen már igen komoly szavakkal sürgették énekeskönyveink megújítását. Es ha még tovább is késünk e téren a munkával, méltán lehetett volna ezt szellemi szegénységnek, vagy legalább is a vallásos buzgóság hiányának tekinteni. Száz esztendő elég idő arra, liogy templomi ének lésünket is, amely téren különben a gyakori újítást magunk sem helyeseljük, a haladó kor kívánalmainak figyelembevételével javítani és evangéliomi egyszerű istentiszteletünket ez által is épületesebbé tenni törekedjünk. Nagy szükség van arra éppen napjainkban, hogy a templomtól elidegenülteket minden alkalmas eszközzel, így istentiszteletünk művészeti elemeinek fejlesztésével is magunkhoz vonjuk és megtartsuk. Eddig használt énekeskönyveink hiányai miatt sok volt a panasz már eleitől fogva. Úgy a győri, mint a kerületi a racionálizmus szellemi hatása alatt készült. Régi szép, egyszerű és erőteljes énekeink, melyekből még apáinknak erős hite szólott hozzánk, jó részben kimaradtak Θ a helyükbe került más énekek száraz, hideg hangja távolról sem tudta amazoknak szívhez szóló melegségét pótolni. Népünk ezt megérezve ragaszkodott szívósan a formailag oly tökéletlen, de liiteröben gazdag ó-graduálhoz (Aáchs Mihály, Bárány György, Vásonyi Márton stb. műve 1696 óta többször bővitve), amelynek utánnyomását végre is hatóságilag tiltotta be a kerület. I*