Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

pünkösdi énekek 189 babonaságát; Az igaz Istent tiszteli, S benne kegyelmes Atyját leli. Áldott legyen a nagy Isten! 5. Az Istennek ily kegyelme Mireánk is kiterjede, Látjuk fényes sugárait, Tapasztaljuk áldásait. Áldjuk, szent Atyánk, nevedet, Add, becsüljük jótétedet! Oh segélj, hogy valahára Jussunk el hitünk jutalmára! Dicsértessél mindörökké ! Kis János püspök (1770—1846). Dallama: Hogy ne dicsérném az Istent. ΛΛΟ LTogy annyi vész közt elterjedt Ε ** földön az igaz hit, Hogy bennünk is lángra gerjedt És látjuk áldásait: Szentlélek,, égi vendégünk, Lelkünk ezért téged áld, Mert vezért benned talált, Te voltál a segítségünk; Eloszlattad a homályt, És szívünkbe béke szállt. 2. Az apostolok hirdették, Üdvözítőnk szent tanát, Ámde ezzel fölkeltették A setétség bősz hadát; Sok hatalmas ellenséggel, Bár gyenge volt erejük S csak az ige fegyverük, Megküzdöttek dicsőséggel. A szent ügyért meghaltak, De győzelmet arattak. 3. Nagy dolgokat vittek végbe A lelkes apostolok, Mint mentek a tűzbe, vészbe, Szivük nem tántorodott, Te szálltál, Szentlélek, rájuk, Erősítéd lelküket, Oszlattad félelmüket, Te voltál a bátorságuk. És ha elhivád őket, Támasztál új küzdőket. 4. Atyáink is szép hazánkban Tűrtek s szenvedtek sokat, De minden háborúságban Megvédték vallásukat, Mint üldözöttek elhagyták Házukat s földjeiket, Csakhogy szent könyveiket És hitüket megtarthassák. Nékik, áldott Szentlélek, Te adtál· erősséget.