Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

HÚSVÉTI ÉNEKEK. lül mat, Oh nagy diadalmat adott — Az Úr Jézus föltámadott! 2. Rothadandó test, szállj a sírba, Föltámad majd rothaclatlan; S kik bujdosunk e földön sírva, Örömünk lesz mondhatatlan. Meglátjuk kedvesinket ott — Az Úr Jézus föltámadott! 3. Oh gyászoló, oh özvegy, árva Ki könnyel sózod kenyered: Nézz föl gondviselő Atyádra, Ö véd, vigasztal és szeret. Csak alszik a kedves halott —- Az Úr Jézus föltámadott! 4. Nincsen halál! Fák és virágok Újulnak a tavasz jöttén; Kihajt a fü, hol búsan állok, A sír bemohosult gyöpjén, S iszsza az égi harmatot — Az Úr Jézus föltámadott! 5. Oh forrjunk szeretetben össze, A míg az úton itt vagyunk; Bár eljön is az élet ősze, S mint falevél, elhervadunk: Örök tavaszunk lesz amott — Az Úr Jézus föltámadott! 6. Koporsó, hol vagyon fullánkod? Halál, hol a te hatalmad? Oh légyen a nagy Isten áldott, A ki adott diadalmat. Oh nagy diadalmat adott — Az Úr Jézus feltámadott. Sántha Károly. Dallama: Jézus, ki bűnös lelkemet. ΛΛΠ "Cmmausnak tart két vándor. Leláa á a ι E/ kük oly bú

S

) csüggeteg, Arcuk ázott könnyhullástól, Keblüket gond tépte meg; Kifakadnak fájdalmukban, Oh de nézd, hisz Jézusott van, Hogy bánatuk fellegét Nyájas szóval iizze szét. 2. Oh ma is hány szív barangol Bánat lepte utakon, Melyből hangos panaszt sajtol Az emésztő fájdalom; Más meg elmegy a magányba,