Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

164 HÚSVÉTI ÉNEKEK 6. Ha eljő halálom, Istennek ajánlom Bátran lelkemet; Ő el is fogadja S a mennyben megadja Letett kincsemet; Sírjából, föld gyomrából Jézus kihívja testemet S mennybe visz engemet. 7. Mily nagy öröm leszen, Hol jutalmat veszen Híved, Jézusom! Hogy hozzád mehessek S szentiddel élhessek, Csak azt óhajtom. Légy velem hát, hogy helyem Nálad lehessen az égben, Örök dicsőségben. Spener Jakab (1635—1703). Dallama: Térj magadhoz, drága Sión. 6% I Κ Ah Istenem, súlyos kő nyom, Ki ^ fordítja el rólam? Jól tudod fohászkodásom És én titkos fájdalmam. Jézus él s én holt vagyok, Atyám, bánátim nagyok, Jézusomra nem találok, Mert a bűnnek utján járok. 2. Ki fordítja el a követ Az én terhelt szívemről? Ki adhat nekem jó kedvet, Ki tesz betegségemről ? Találok-e oltalmat, Nyerhetek-e irgalmat? Oh ki vesz ki e kétségből, Ε nyomasztó nagy Ínségből? 3. Törődött szív meg ne csüggedj, Mert Jézus feltámadott; Csak Jézusnak higyj és engedj, Úgy üdvödet várhatod: Mert téged halálával Megmentett váltságával És bolgogít érdemével, .Megsegítő kegyelmével. 4. A Krisztus azért támadt fel, Hogy .te is feltámadhass, Nyomorúságból örömmel „Örök életre juthass. A halálnak völgyében Ő tart téged kezében, Hogy majd minden bajt meggyőzhess, Megszabadulj és örülhess.