Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

155 NAGYPÉNTEKI ÉNEKEK S nincs már többé kárhozat. Sírba szállasz, hogy újonnan Fölkelj onnan, Oh ártatlan áldozat ! 6. Ha jön az est s nyugszik a nap: A fáradtnak Hoz nyugalmat, pihenőt: Elnyugodtál hitünk napja, S nyugtod adja A megnyugvást és erőt. 7. Oh világnak napja, jöjj fel, Víg örömmel Várva-várjuk a napot. Kelj föl, hagyd ott a koporsót, S halljuk a szót: A Krisztus feltámadott ! Dallama : Oh siralom. ΑΑΛ C írj én bennem, Oh én lelkem! Mert ^ az Isten fia volt Aki ma bűneidért A keresztfán megholt. 2. Nap elborúl, Föld megindúl, Kősziklák megrepednek. Halottak feltámadnak, Sírván keseregnek. 3. Oh Jézusom, Én orvosom! Vélem nagy irgalmat tégy: Sebeiddel gyógyuljak, Békességem te légy! 4. Im könnyezek! Vallást teszek Bűneimről előtted, Melyekkel megbántottam Az én Teremtőmet. 5. Hittel várom, Közbenjáróm, Bűneim bocsánatát. Szent véred hullásáért Engeszteld az Atyát. 6. Érzem: megvan Nyugodalmam, Kereszted átölelem, Életemet a sírig Te néked szentelem ! Sántha Károly. Dallama : Ε szomorú napot. ΑΛΙ Círjon ma az ének, Mert mély ami evli ^ gyászunk; Oh hív keresztyének, Zokogjon fohászunk! Isten Fia meghalt értünk,