Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

BÖJTI ÉNEKEK 147 kínjaid, Egyetlen vigaszom, üdvöm, Oh ne hagyj megszégyenülnöm; Kérlek, halálod ára, Rajtam ne vesszen kárba. 4. Ajkad, mely bíráid vádját Tűrte némán s hallgatott, Szóljon értem s bűnöm átkát Törölje el majd amott, Lelkiismeret ha furdal S rettent örök kárhozattal: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. 5. Tövised, mely tépte arcod', Öröm rózsákat terem; Értem vívtál nehéz harcot, Enyim lett a győzelem. Koronázz meg kegyelmeddel, Bűn hatalmát rólam vedd el: Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. 6. Sebeidben hűs kutforrást, Üdülést engedj lelnem, Melyből uj erőt s gyógyulást Merit csüggedő lelkem. Hasson át kegyelmed árja, Hogy ne legyek bűn szolgája. Kórlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. 7. Szomjad, melyet a keresztfán Elepedve érezél, Enyhítsen, Jia rögös pályán Lankadok s erőm csekély. Önts szívembe reménységet, Áraszd rám szent békességed. Kérlek, halálod ára Rajtam ne vesszen kárba. 8. Végső sóhajoddal engem Szabadíts meg, oh jövel, Ha ezer bűn szól ellenem És elitéi, ments te fel. Hogyha ajkam végsőt lehel, Lelkemet vidd mennyekbe fel. Kínod, halálod nekem Legyen örök életem. Dallama: Az ón időm, mint a szép nyár. pmber! im a szent s ártatlan, Mily • ^ hallatlan Kínokra adja magát! Hogy lelked terhén segítsen S üdvözítsen J Élte gyászos véget lát. 10*