Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

144 BÖJTI ÉNEKEK Éltem végpartjához érve, Mondhatok szent éneket: „Minden elvégeztetett!" 8. A sír éjétől nem félek, Mert, Uram, benned hiszek, A siron túl újra élek S örökre nálad leszek. Szent nevedet dicsőítve, Atyám, a te kezeidbe Ajánlom én lelkemet, Végy magadhoz engemet. (Jézus hét szava a keresztfán.) Eredeti dallam. 1 ΟΛ Tézus, sebeidnek mélye Vigasztalja '

Ο •· «" lelkemet, Mindenföldinagyinségbe' Ott látom keresztedet. Ha kisértnek a bajok És már bűnre gondolok, Szenvedésed emlékeztet, Hogy kerüljek minden vétket. X .2. Ha a gonosz kívánságra Hajol a test és a vér, És a romlottság útjára Inkább, mint a jóra tér; Vagy ha Sátán tőrbe csal Csábító szavaival: Állj előttem sebeiddel, Jöjj és megrontómat iizd el. 3. Ha e világ csalogatja Örömökkel szivemet S édességgel kínálgatja A tiltott gyümölcsöket: Add, hogy a kísértetet, Mielőtt megejthetett, Meggyőzhessem, rágondolva Értem szenvedt halálodra. 4. Minden földi szenvedésben Erőt adnak sebeid, Ha tebenned elrejteztem, Ε világ nem keserít. A gyógyító balzsamot Te mindenkor meghozod; Mindent megadtál te nékem, Halálod lett üdvösségem. 5. Jézus, te vagy reménységem, Te meggyőzted a halált, Megszégyenült ellenségem, Bősz fullánkja már nem árt; Mert habár mégis halok, A sírban nem maradok, Te fölkeltesz uj életre, Te elvezetsz üdvösségre.