Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

III. Az egyházi esztendő ünnepei

142 BÖJTI ÉNEKEK 2. Megostoroz és gúnnyal ékesít fel Bősz ellenséged bíborral s tövissel; Keresztfán csüngve tűrsz, míg őket áldod, Kínt, szomjúságot. 3. Én vagyok oka e nagy büntetésnek, Hogy a latrok közt keresztre íeszítnek, Amit, Uram, te szenvedtél helyettem, Én érdemeltein. 4. Ily nagy büntetést oh ki nem csudálna: A juhokért a pásztor megy halálba; Nagy adósságát ím a bűnös szolga, Urára rótta. 5. Oh mily csodás és végtelen szeretet, A mely téged a Golgothára vezet! Mig én járok e világ örömében, Te vérzel értem! 6. Dicső király, ki nagy vagy mind örökre, Jóságodat e szív miként köszönje ? Elég nagy s drága, amit néked adnék, Nincs oly ajándék. 7. De van mégis, a mi kedves előtted: Viszek szivemben néked törödelmet, Leküzdök bennem bünt és testi vágyat, A mint kívántad. 8. Tudom, magamban erőm arra nincsen, Hogy szivemben a gonoszt megfeszítsem; Erősségem te lég}' s a te Szentlelked, Te adj kegyelmet. 9. így leszek teljes szívvel te sajátod, Ha félretéve minden hiúságot Te szent igéd lesz utamon szövétnek És benned élek. 10. Azért Uram, amint reám kimérted, Elszenvedek bajt, üldözést teérted; Veszélybe vagy bár a halálba küldj el: Megyek örömmel. 11. Elviszel engem mennyei hazámba, Mit lelkem óhajt, ott mind megtalálja, Nálad leszek, ha terhemet leoldod, Örökre boldog.