Keresztyén énekeskönyv. Kiadja a Dunántúli Ágostai Hitv. Evang. Egyházkerület. 10. kiad. (Budapest, 1914)

I. Dicséretek és könyörgések

β DICSÉRETEK 14 dások Atyja, Csupa jóság, szeretet, Ki engem bölcsen vezet És hü szívét hozzám hajtja. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 2. Mint a hogy a sas kicsinyét Szárnyával betakarja, Engem is befedez, megvéd Az Úr hatalmas karja. Már anyám méhétől kezdve, Midőn életet adott, Áldásit, mint harmatot Reám bőven hintegette. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 3. Nem kímélte szent Fiát sem Ο nagy szeretetében, Kárhozatból hogy kimentsen, Odaadta énértem. Oh nagy az Isten kegyelme, Melynek csodás mélyére, Bármint kutat, nem ér le Az emberi véges elme. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 4. Lelke hűséges vezérem, Kit mellém őrül adott, Míg örök hazám elérem S itt hagyok bút, bánatot. Ki meggyújtja hitem lángját S biztat, hogy éltem Atyja, Gyermekét el nem hagyja S elveszi a sír fulánkját. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. δ. Ég és föld ezer csudáit Szolgálatomra adá; Mit szemem lát s szívem áhít, Tőlem meg nem tagadá. Áldást hint hegyen és völgyön, Jóságából meglelem Minden nap eledelem S úrrá tett engem a földön. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 6. Ha a szenvedés szememből Fájó könnyeket fakaszt, Segedelmet küld a mennyből S jókor elfordítja azt. Ború után az ég derül, A viharos, zord telet Felváltja a kikelet, S a hivő szív újra örül. Minden elhagy, elfeled, Isten vég nélkül szeret. 7. Minden nap megújul rajtam, Jó Atyám,